A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az Orthographía española 1741-ből

Spanyol helyesíráson a Spanyol Királyi Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) által készített normatív helyesírási szabályok összességét értjük, amely az egész spanyol nyelvterületre kiterjedően egységes. A spanyol nyelv története során a helyesírás számos változáson ment át, azonban eléggé jól alkalmazkodott a kiejtéshez, és viszonylag kevés benne a következetlenség. Így nagymértékben hangjelölő (fonetikus), kisebb mértékben történeti (például a franciáéval szemben).

Az első akadémiai normatív szabályozás 1741-ben készült Orthographía española címen, elektronikus változata megtekinthető a Cervantes Virtuális Könyvtár weboldalán.^[1] A jelenleg érvényben lévő, 1999-es kiadású szabályzat elkészítésében már a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete is részt vett, bár sajnálatos módon nem szabályoz minden helyesírási kérdést teljes körűen. A szabályzat az Akadémia honlapján (PDF formátumban) szabadon hozzáférhető.

Egyes nyelvújítók a következetlenségek teljes felszámolása érdekében próbálkoztak radikális helyesírási reformok bevezetésével is – mint például a C és a QU használatának eltörlése, és helyettük a K alkalmazása minden helyzetben –, azonban e reformok, bár akadt az irodalomban néhány követőjük, nem voltak széles körben elfogadottak és túl hosszú életűek.

Ebben a szócikkben az alapvető spanyol helyesírási szabályok olvashatóak, különös tekintettel a magyar szabályoktól való eltérésekre, valamint ismertetjük az érvényben lévő akadémiai helyesírási kiadványt is. A cikkben szereplő példákban, szükség esetén a helytelen írásmód(ok)ra való utalást az előtte lévő csillag jelzi.

[szerkesztés] Az ábécé

Bővebben: Spanyol ábécé

A spanyol ábécé a latin ábécé módosult változata. A latinban nem létező három hang jelölésére két összetett (CH, LL), valamint egy diakritikus jellel ellátott betűt (Ñ) vezettek be; ugyanakkor a H ma semmilyen hangnak nem felel meg (legalábbis a sztenderd nyelvváltozatokban), míg a J és a Z a modern spanyolban szintén eltávolodott a történeti kiejtéstől, két betűt (K, W) pedig kizárólag idegen vagy görög eredetű szavakban használnak. A teljes ábécé így a következő 29 betűből áll:

A a, B b, C c, Ch ch, D d, E e, F f, G g, H h, I i, J j, K k, L l, Ll ll, M m, N n, Ñ ñ, O o, P p, Q q, R r, S s, T t, U u, V v, W w, X x, Y y, Z z.

A CH és LL digráfok, mivel egy hangot jelölnek, az ábécében külön betűként szerepelnek, de a szótárakban és lexikonokban a besorolás szempontjából nem számítanak különálló betűknek. A betűk neveinek helyesírása: a, be, ce, che, de, e, efe, ge, hache, i, jota, ka, ele, elle, eme, ene, eñe, o, pe, cu, erre, ese, te, u, uve, uve doble (Mexikóban doble u), equis, i griega (’görög i’), zeta. Egyes betűknek több neve is van, itt az elsődleges – és általánosan használt – nevüket tüntettük fel.

Lásd még: A latin és a spanyol nyelv hangkészletének összehasonlítása

[szerkesztés] Egyes betűk használata

[szerkesztés] A jelentésmegkülönböztető és etimológiai írásmód

Lásd még: Spanyol hangtan

Bizonyos betűknek a mai spanyolban megkülönböztető hangértéke már nincsen, ezeket a helyesírás csak etimológiai-történeti hagyományokból tartotta meg (vagyis, hogy az íráskép közelebb álljon a megfelelő latin szó írásmódjához, vagy az egykori kiejtéshez), írásban viszont képesek jelentéseket megkülönböztetni. A spanyol anyanyelvűeknek gyakran okoz gondot e betűk helyes alkalmazása, ezért ennek a spanyol helyesírási szabályzatok külön fejezetet szoktak szentelni. A leggyakoribb tévesztések és rossz beidegződések az alábbi betűk használatával kapcsolatosak.

• B, V – mindkét betű hangértéke azonos (vagyis mindkettőt ejtehetik a hangkörnyezettől függően b-szerűen és v-szerűen egyaránt, viszont ugyanabban az adott környezetben egyformán hangzanak): pl. tubo (< TUBUS) ’cső’ és tuvo (< tener) ’neki volt’, mindkettő ejtése kb. ’tuwo’.
• H – a sztenderd nyelvváltozatokban ma már semmilyen hangot nem jelöl. Szó elején bizonyos latin mássalhangzók (F-, G-, H-) nyomát jelzi, amelyek a kiejtésben elvesztek: pl. hecho (< FACTU) ’(meg)csinált, kész’, vö. echo (< IACTO) ’dobok, hajítok, vetek’, hermano (< [FRATER] GERMANUS) ’testvér’, hora (< HORA), ’óra (időegység)’, ha (< HABET) segédige, vö. a (< AD) elöljárószó, stb. Ettől függetlenül is, mindig néma H-val írandók az ie, ua, ue, ui kettőshangzókkal kezdődő szavak: hielo (< GELU) ’jég’, huérfano (< ORPHANUS) ’árva’ (vö. orfanato ’árvaház’) stb.
• LL, Y – magánhangzók előtt/között a köznyelvben ma már gyakorlatilag teljesen azonosan ejtik mindkettőt (lásd: yeísmo): pl. halla (< AFFLAT) ’talál, lel’ és haya (< HABEAT) segédige, valla (< VALLA) ’kerítés’ és vaya (< VADIAT) ’menjen’ stb.
• S, C, Z – latin-amerikai beszélőknek bizonyos szavakban gondot okoz e három betű használata (lásd: seseo), ugyanis az S, Z és e, i előtt a C azonosan hangzanak (szemben a spanyolországi megkülönböztető nyelvváltozatokkal): pl. casa (< CASA) ’ház’ és caza (< *CAPTIARE) ’vadászat’, ciento (< CENTUM) ’száz’ és siento (< SENTIO) ’érzek’, stb. A Z néhány szó kivételével – köztük a betű neve: zeta – E, I előtt nem állhat.

[szerkesztés] A flexió során előforduló helyesírási változások

A flexió, vagyis az alakváltoztatás, igeragozás során a tővégi mássalhangzó általában változatlan marad, azonban azt különböző hangkörnyezetekben más-más betűkkel jelölhetik, így ezen alakok írása módosul. Ezek a módosulások az alábbi betűkre érvényesek:

• C, QU – a ’k’ hangot A, O, U előtt a C, E, I előtt a QU kapcsolat jelöli: pl. explico ’magyarázok’ és expliqué ’magyaráztam’.
• C, Z – az E és I előtti C-nek A, O, U előtt Z felel meg: pl. comienza ’kezdődik’, comience ’kezdődjön’; venció ’győzött’, venza ’győzzön!’, luz ’fény’ és luces ’fények’.
• G, J – az E és I előtti G-nek A, O, U előtt J felel meg: pl. dirijo ’irányítok’ és dirigen irányítanak. Ez a szabály fordítva nem érvényesül, ugyanis a J állhat E, I előtt is, tehát azoknál igéknél, amelyek szótári alakjában a tőmássalhangzó J, azt írásban is végig megőrzik: pl. trabaja ’dolgozik’ és trabaje ’dolgozzon!’.
• G, GU – a ’g’ hangot A, O, U előtt a G, és E, I előtt a GU kapcsolat jelöli: pl. pagan ’fizetnek’ és paguen ’fizessenek!’.
• GU, GÜ – a ’gw’ hangot A, O, U előtt a GU kapcsolat, E, I előtt a GÜ kapcsolat jelöli: pl. averiguamos ’kitaláljuk’, averigüemos ’találjuk ki!’.
• I, Y – a ’j’ félhangzó I-vel írandó mássalhangzó és magánhangzó között, Y-nal a szó végén; szó elején magánhangzó előtt, valamint két magánhangzó között – néhány kivételtől eltekintve (pl. ion, paranoia) – csak az Y állhat: pl. rey ’király’, reina ’királynő’, reyes királyok; ir ’járni’, yendo ’járva’.

[szerkesztés] Az egyszerűsített írásmód

Bizonyos szavaknak kétféle elfogadott írásmódja is létezik: egy etimológiai, illetve egy, a mai köznyelvi kiejtéshez közelebb álló egyszerűsített. Ezen ingadozás főleg néhány szó eleji képzőt érint (az Akadémia által ajánlott írásmód áll elsőként, zárójelben pedig az elfogadott):

• B – az obs-, illetve subs- képzőkben mássalhangzó előtt egyes szócsaládokban kiesik: oscuro (obscuro) ’sötét’, oscuridad (obscuridad) ’sötétség’; suscribirse (subscribirse) ’feliratkozni’; sustancia (substancia) ’anyag’, sustantivo (substantivo) ’főnév’ stb.
• N – a trans- képzőben bizonyos szavakban kieshet: transcribir (trascribir) ’átírni’, transformar (trasformar) ’átalakítani’ stb.; trascendencia (transcendencia) ’jelentőség’.
• P – az escribir ’írni’ ige képzős származékainak szenvedő melléknévi igenevénél Argentínában és Uruguayban az etimológiai (-pto), máshol az egyszerűsített (-to) írásmód használatos: circunscrito (circunscripto) ’körülírt’, descrito (descripto) ’leírt’, transcrito (transcripto) ’átírt’ stb.

[szerkesztés] A kis- és nagybetűk használata

A kis (minúsculas) és nagy kezdőbetűk (mayúsculas) használata alapvetően megegyezik a magyar szabályokkal, azonban vannak – főként a nagy kezdőbetűk használatában – eltérések.

[szerkesztés] Nagy kezdőbetűvel írandók

• A tulajdonnevek, személynevek és földrajzi nevek. Amennyiben a tulajdonnév része a határozott névelő, úgy az is nagybetűvel írandó, és nem vonódik össze az elöljárószókkal: soy de El Salvador ’El Salvador-i vagyok’. (Nem tévesztendő ez össze azzal az esettel, amikor a tulajdonnevet névelővel szokás használni, de a névelő nem a név része: los Estados Unidos ’az Egyesült Államok’.) A több elemből álló földrajzi nevekben a főneveket és a mellékneveket is nagy kezdőbetűvel kell írni: la Ciudad de México ’Mexikóváros’.
• Személyek ragadványneve (pl. Alfonso el Sabio ’Bölcs Alfonz’), illetve jelzői, amikor megszemélyesítésként vagy kiemelésként használatosak (pl. la Mexicana ’a[z a bizonyos] mexikói nő’).
• A tisztségek neve, amikor egy konkrét személyre utalnak (pl. el Papa ’a pápa’, el Rey ’a király’, el Ministro ’a miniszter’ stb.).
• A tudományok neve, kivéve, ha gyűjtőfogalomként szerepelnek (la Biología, la Física, la Psicología stb., de: según su filosofía ’az ő filozófiája [gondolkodásmódja] szerint’.
• A biológiai rendszertani csoportok neve (pl. las Abietáceas ’a fenyőfélék [családja]’, los Roedores ’a rágcsálók [rendje]’).
• Az abszolút értelemben használt fogalmak (la Libertad, ’a szabadság’ la Justicia ’az igazság(osság)’ stb.).
• Az ünnepek, „kitüntetett” napok, valamint a történelmi korok, események neve; amennyiben ezek többtagúak, akkor minden tagjuk az elöljárószók, névelők kivételével (pl. el Día de la Independencia, los Reyes Magos, la Antigüedad, la Reconquista stb.).
• Az intézmények, szervezetek nevében a főnevek és a melléknevek, pl. Instituto Nacional de Antropología e Historia ’Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet’.
• A bolygók és csillagképek nevében a főnevek és melléknevek (pl. la Tierra, la Osa Mayor stb.), valamint az abszolút értelemben használt égtájak neve (Norte, Sur stb.), viszont – a magyar szabályhoz hasonlóan – a ’hold’ és a ’nap’ kisbetűvel írandó, amikor a jelenségre utal (luna, sol), a ’föld’ pedig minden egyéb esetben, amikor nem mint bolygónévként használatos (la tierra).
• Bármely műalkotás (könyv, újság, film, zeneszám, televíziós és rádiós műsor stb.) címének első eleme; az összes többi elem kisbetűs, a címben szereplő tulajdonnevek kivételével – pl. Entre el mar y una estrella ’A tenger és egy csillag közt’, Informe semanal ’Heti Beszámoló’, Luz y sombra ’Fény és árnyék’, Últimas tardes con Teresa ’Utolsó esték Teresával’. (Latin-Amerikában – angol hatásra – terjed a címek összes elemének nagy kezdőbetűs írása, ez azonban helytelen.)
• A hivatalos dokumentumok (törvények, jogszabályok, határozatok stb.) címében valamennyi főnév és melléknév – pl. Constitución Española ’Spanyolország Alkotmánya’, Declaración Universal de los Derechos Humanos ’Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata’, Ley Orgánica de la Administración Pública Federal ’Alkotmánykiegészítő törvény a szövetségi közigazgatásról’, Real Decreto 125/1983 ’125/1983. Királyi rendelet’.

[szerkesztés] Kisbetűvel írandók

• A hét napjai (pl. lunes, martes, miércoles stb.), a hónapok, évszakok neve (pl. febrero ’február’, primavera ’tavasz’).
• Az országnévből képzett mellékneveket kis kezdőbetűvel ajánlott írni (pl. colombiano ’kolumbiai’).
• A magyartól eltérően spanyolul soha nem írják nagy kezdőbetűvel a személyes névmásokat, valamint az ’úr/asszony’ jelentésű szavakat, még udvariasságból vagy megszólításban sem (pl. tú, usted, señor stb.), kivétel istenségek vagy Szűz Mária vonatkozásában. (Nagybetűsek viszont ezek rövidítései: Sr., Sra. vagy Sr.^a, Ud. vagy – régiesen – Vd., stb. Levélben, megszólításkor is – a személy-/tulajdonnéven kívül – csak az első szó nagybetűs, pl. Estimado señor: …)

[szerkesztés] Az ékezet használata

Az ékezetet (la tilde vagy el acento gráfico) kétféle célra használja a spanyol helyesírás:

• a szóhangsúly jelölésére, valamint
• szavak jelentésének megkülönböztetésére (ún. tilde diacrítica).

E két eset tulajdonképpen szoros összefüggésben van egymással, csak míg az elsőben a hangsúly helyét, addig a másodikban a jelentésmegkülönböztető hangsúly tényét jelöli (lásd később). A spanyolban egyféle ékezet létezik, ez pedig az ún. éles ékezet (acento agudo), amely jobbra dől ( ´ ), mint a magyarban. Helytelen az olyan írásmód, amely balra dőlő ékezetet használ, mint az olaszban (pl. *canciòn).

[szerkesztés] A hangsúly jelölésének szabályai

A spanyolban az alapszavak hangsúlya az utolsó három szótag valamelyikére (melyek közül leggyakoribbak a másodélesek), az összetett szavaké bármelyik szótagra eshet; az ékezési szabályok csupán a statiszkai gyakoriságokat kihasználó nyelvi konvención alapulnak (azaz adott végződésű szavak leggyakoribb hangsúlyozását nem jelölik), és mára egészen következetessé váltak. Ennek megfelelően a hangsúlyos magánhangzót ékezettel jelöli a helyesírás:

• azokban a véghangsúlyos szavakban, amelyek magánhangzóra, vagy magánhangzó + n vagy s-re végződnek: canté ’énekeltem’, canción ’dal’, autobús stb.
• azokban a másodéles (utolsó előtti szótagon hangsúlyos) szavakban, amelyek – a fentebb említett kivételekkel – mássalhangzóra végződnek: álbum, carácter, cónsul, Pérez, ultimátum stb.
• a harmadéles szavakban, és minden olyan összetett szóban, amelyek hangsúlya az utolsó előtti szótagnál még előbbire esik: fantástico, pregúntaselo, últimamente stb.
• a fenti szabályoktól függetlenül mindig, ha a hangsúlyos magánhangzó más magánhangzó környezetében lévő i vagy u, beleértve azt is, amikor a két magánhangzó között írásban néma h áll: quería, leías, actúan, laúd, prohíbo, búho stb.

Ha a hangsúly kettős- vagy hármashangzóra esik, akkor az ékezetet – a fenti szabáyok figyelembevételével – mindig a nyílt (központi), az iu és ui kettőshangzóknál pedig a második magánhangzóra kell kitenni: náusea, cuándo, dieciséis, quiérela, estudiáis, cuídense, stb.

Az ékezetet a nagybetűkre is ki kell tenni: Los Ángeles, GRAMÁTICA. (Tévhit, hogy a nagybetűkre nem kell az ékezetet kitenni, a Spanyol Királyi Akadémia soha nem hozott ilyen szabályt. A rossz szokás abból az időből terjedhetett el, amikor a nyomdatechnika még nem tette lehetővé a nyomtatott nagybetűk ékezését, és Hispano-Amerikában mindmáig él, olyannyira, hogy gyakran a sajtóban és a médiában sem tesznek ékezetet a nagybetűkre.)

Léteznek olyan szavak, amelyeknek kétféle elfogadott hangsúlyozása van, ezek esetében értelemszerűen arra az alakváltozatra kell kitenni az ékezetet, amely a fenti szabályok szerint megköveteli (a példákban az Akadémia által ajánlott alak áll elsőként): austríaco~austriaco (és minden vele azonos képzésű szó: -íaco~-iaco), ibero~íbero, Rumanía~Rumania, video~vídeo stb.

[szerkesztés] A jelentésmegkülönböztető ékezet

Az ékezetet jelentésmegkülönböztetésre használják olyan minimális szópárok esetében, amelyek közül az egyik általában hangsúlytalanul, míg a másik hangsúlyosan fordul elő (értelemszerűen ilyenkor a hangsúlyosan használt szó kap ékezetet). Többnyire nyelvtani segédszókról van szó, amelyek lehetnek csupán azonos alakúak, de más-más eredetűek (pl. si és sí), vagy azonos eredetűek, de más-más funkcióban használtak (pl. el és él). Ezek a minimális szópárok az alábbiak:

• A fentieken kívül a kérdő- és felkiáltó névmásokat ékezettel különböztetik meg a vonatkozóktól: cuándo ’mikor’ és cuando amikor, dónde hol és donde ’ahol’, qué ’mi, mit, miféle, milyen stb.’ és que ’ami, aki, hogy (kötőszó)’ stb.
• Az önállóan – nem jelzőként – használt mutatónévmásra az ékezet kitétele csak kétértelmű esetekben kötelező: pl. quiero este libro ’szeretem ezt a könyvet’ és quiero este, no ese ’ezt szeretném, nem azt’, viszont: leyeron aquellos libros ’olvasták azokat a könyveket’ és leyeron aquéllos libros ’olvastak azok [ők ott] könyveket’.
• A solo/sólo esetében az ékezet kitétele csak akkor kötelező, ha a szövegkörnyezet félreérthető: pl. Pedro va solo al cine ’Péter egyedül megy a moziba’, de: Pedro va sólo al cine ’Péter csak a moziba megy.’
• Az o (’vagy’) kötőszót számok között ékezettel írják a 0-val való összetévesztés elkerülésére: 1 ó 2 (ez természetszerűleg nem vonatkozik arra az esetre, amikor a számokat betűvel kiírják: uno o dos). Ez a szabály 2005 óta nem kötelező érvényű, lévén, hogy a modern tipográfiában jól megkülönböztethető az o a 0-tól.^[2]

[szerkesztés] Az ékezet használatát érintő helyesírási reformok

Az ékezetek használata több reformon ment át a helyesírás története során. A szabályozásra legelőször 1726-ban tértek ki az első akadémiai értelmező szótár Discurso proemial de la Orthographia de la lengua castellana című részében. Ekkor még a latin nyelv szótagtörvényeinek mintájára próbálták az ékezetek használatát szabályozni, ez azonban teljesen következetlennek, sokszor érthetetlennek bizonyult. Tizenöt évre rá, az 1741-ben kiadott első akadémiai helyesírás szintén szabályozta az ékezethasználatot, ám ez is merőben eltért a jelenlegi normától.

Ami az utolsó évtizedek változásait illeti, egy ideig minden magánhangzóra vagy kettőshangzóra végződő egyszótagú szót ékezettel írtak függetlenül attól, hogy volt-e jelentésmegkülönböztető szerepe vagy sem (á, fé, fué, dió, vió stb.). 1952-ben a Spanyol Királyi Akadémia ezt a következetlenséget megszüntette, így ezek az alakok ma már ékezet nélkül írandók (bár Latin-Amerikában lassú volt az átállás, így ott sokan még ma is ékezettel írják őket).

Az 1999-es – jelenleg érvényes – szabályozás újabb reformot vezetett be, amely szerint az i/u + a/e/o kapcsolata a helyesírás szempontjából minden esetben kettőshangzónak számít, így az azelőtti guión, huí, lié, rió stb. alakokat ma ékezet nélkül ajánlott írni. (Mindazonáltal, az Akadémia megengedi az ékezetes írásmódot is „ha a beszélő úgy érzi, hogy e szavakat nem kettőshangzóval, hanem hangréssel ejti”, ami által kétszótagú véghangsúlyos szavakká válnak, s így a hangsúlyozás alaptörvénye szerint ékezendők.)

[szerkesztés] A tréma

Bővebben: Tréma

A tréma (diéresis) a magánhangzó fölé helyezett kettőspont (diakritikus jel), amely annak önálló értékű ejtését jelzi. A spanyolban csak az u betűn használják a güe és güi kapcsolatokban annak jelölésére, hogy az kiejtett magánhangzó (pontosabban félhangzó), mivel a gue, gui csoportokban egyébként csak a /g/ hangérték megőrzésére szolgál: pl. cigüeña /-ˈgwe-/ ’gólya’, lingüística /-ˈgwi-/ ’nyelvtudomány’, ezzel szemben sigue /ˈ-ge/ ’folytat, követ’ és guitarra /gi-ˈ/ ’gitár’.

[szerkesztés] Az írásjelek használata

A spanyol nyelv egyik különlegessége, hogy a kérdő- és felkiáltójeleket a vonatkozó mondatrészek elé is kiteszik 180 fokban megfordítva. Ezt a Spanyol Királyi Akadémia vezette be 1754-ben a mondatok helyes értelmezésének megkönnyítésére, mondván, hogy a szabad szórend miatt sokszor csak a hanglejtésből derül ki a mondat kérdő, felkiáltó vagy kijelentő volta: ¡Son cientos de naves! ’Több száz hajó van!’ ¿Cuál será su suerte? ’Mi lehet a szerencséje?’

A mondatvégi pontot idézetek és zárójeles mondatok esetén a magyarral ellentétben mindig a lezáró idéző- vagy zárójel után írjuk: (Ésta es una frase entre paréntesis). ’(Ez egy zárójelben lévő mondat.)’ «Esta es una cita». ’„Ez egy idézet.” ’ (A magyarral ellentétben a spanyolban a művelt norma szerint csúcsos – vagy latin – idézőjelet használnak.)

A különálló gondolati egységeket a mondaton belül gyakran nem gondolatjelek, hanem vesszők közé teszik: Toda mi familia, inclusive mi hermano, estaba de acuerdo. ’Az egész családom – beleértve a testvéremet is – egyetértett.’

Levélben, megszólítás után nem felkiáltójelet, hanem kettőspontot teszünk, és a levél első mondatát nagy kezdőbetűvel írjuk: Estimada profesora: ’Tisztelt Tanárnő!’, bár a latin-amerikai spanyolban – az angol hatására – elterjedt a kettőspont helyett a vessző használata is.

[szerkesztés] A szóösszetételek helyesírása

Az egybeírás–különírás vonatkozásában a következő szabályok az irányadóak.

Egybeírandók

• a képzővel ellátott szavak (pl. anteayer ’tegnapelőtt’, presentimiento ’előérzet’, rebueno ’nagyon jó’ stb.);
• a -mente határozóképzős szavak (pl. lentamente ’lassan’, últimamente, ’mostanában’ stb.);
• a tárgyas főnévi szóösszetételek (pl. cumpleaños ’születésnap’, lavavajillas ’mosogatógép’, rompehielo ’jégtörő’, trabalenguas ’nyelvtörő’ stb.);
• a porque mint kötőszó (’mert’) és a porqué mint főnév (’valaminek a miértje’).
• a határozatlan névmások: adondequiera ’akárhova [is]’, comoquiera ’akárhogy [is]’, cualquiera ’akármelyik/akárki’, cuandoquiera ’akármikor [is]’, dondequiera vagy doquier(a) ’akárhol [is]’, quienquiera ’akárki [is]’.

Ha az összetétel második eleme r-rel kezdődik, akkor ez megkettőződik (pl. autorradio ’autórádió’, contrarrevolución ’ellenforradalom’, pararrayos ’villámhárító’ stb.).

Különírandók

• a többtagú elöljáró- és határozószók (pl. a menudo ’gyakorta’, a través de ’keresztül’ stb.);
• az ex képző ’volt’ jelentésben (pl. el ex presidente ’a volt elnök’, su ex novia ’a volt menyasszonya’ stb.);
• a por qué kérdőszó (’miért’);
• a képzőből önállósult melléknév (pl. la súper chica ’a remek lány’).

Kötőjellel írandók a többtagú melléknevek, nemben és számban az utolsó tagot egyeztetve a jelzett szóval (pl. la vida económico-política ’a gazdaságpolitikai élet’).

[szerkesztés] Szótagolás, szóelválasztás

Míg a szótagolás (silabeo) és a szóelválasztás (división de palabras) szabályai a magyarban túlnyomórészt egybeesnek, addig spanyolban a kettő között vannak bizonyos eltérések. A követendő főbb szabályok:

[szerkesztés] Szótagolás

A spanyol szótagolás alapelvei általánosságban megegyeznek a magyar szabályokkal, vagyis mindig egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: ca-mi-no ’út’, lin-da ’szép’, na-tu-ra-le-za ’természet’. A szóöszetételek – amennyiben mindkét tagjuk élő elem, azaz újabb szavak képzésére képes – szótagolhatóak az általános alapelv szerint, illetve szétválaszthatóak az összetétel határánál is: ma-lin-ter-pre-tar vagy mal-in-ter-pre-tar ’félreért, rosszul értelmez’. Nem választhatók szét viszont:

• a kettős- és hármashangzók: a-gua ’víz’, bue-no ’jó’, cien-cia ’tudomány’, deu-da ’adósság’, es-tu-diáis ’tanultok’ stb.;
• az egy hangot jelölő betűkapcsolatok: mu-cho ’sok’, be-lla ’szép’, pe-rro ’kutya’ stb. – kivétel, ha az rr egy -r végű képző (ciber-, hiper-, inter- vagy super-) és egy r- kezdetű szó összetételének eredménye, akkor szétválasztható: ciber-revolución ’internetforradalom’, hiper-realismo, super-rápido ’nagyon gyors’, inter-racial ’fajközi’ stb.
• a bl, cl, fl, gl, (kl), pl és br, cr, dr, fr, gr, (kr), pr, tr szó(tag)kezdő betűpárok: ha-bla-mos ’beszélünk’, fie-bre ’láz’, de-cla-rar ’kijelent’, es-cri-bo ’írok’, po-dré ’tudni fogok’ stb. – kivétel, ha a bl és br csoport képzős szóösszetétel által jött létre, akkor elválasztható: sub-lunar ’a Hold alatt lévő’, sub-rayar ’aláhúz’ stb.

Az x egy írásjel, de valójában két, külön szótagokhoz tartozó mássalhangzót jelöl (pl. próximo /prók-si-mo/). Mivel írásban elemeire nem bontható, konvencionálisan az alábbi módon kell elválasztani:

• át kell vinni a következő szótagba, ha magánhangzó előtt áll: tó-xi-co ’mérgező’;
• mássalhangzó előtt a szótag végén marad: ex-ce-so ’túllépés’, ex-tra-ño ’különös’.

[szerkesztés] Mássalhangzó-torlódások elválasztása

A fentieket figyelembe véve, az egymást követő mássalhangzók elválasztási szabályai a következők:

• két egymást követő mássalhangzót el kell választani, ha azok külön szótagokhoz tartoznak: ac-to ’tett’, lec-ción ’lecke’, ob-te-ner ’megszerez’, es-pe-ra ’várakozás’ stb.
• három egymást követő mássalhangzó esetén, ha azok között nincs elválaszhatatlan csoport, a harmadikat kell átvinni a következő szótagba (itt jellemzően bs, ds, ls, ns + mássalhangzó kapcsolatáról van szó): abs-te-ner ’tartózkodik’ (szavazáson), cons-ti-tu-ción ’alkotmány’, sols-ti-cio ’napforduló’, de: com-pli-ca-do ’bonyolult’ stb.
• négy egymást követő mássalhangzó esetében az utolsó kettő általában elválaszthatatlan csoportot alkot, így azt kell átvinni a következő szótagba: abs-trac-to ’elvont’, cons-truc-ción ’építmény, szerkezet’ stb.

[szerkesztés] Sor végi elválasztás

A sor végi szóelválasztásnál általánosságban a szótagolás fentebb leírt szabályai követendőek. Alapelv, hogy törekedni kell a kiejtésbeli szótaghatároknál történő elválasztásra, azonban – esztétikai megfontolásokból – az alábbi megkötések érvényesek:

• nem választhatók szét egymás mellett álló magánhangzók, akkor sem, ha nem alkotnak kettős-/hármashangzót: poe- ma ’költemény’, de- caer ’visszaesik’;
• nem hagyható a sor végén vagy a következő sor elején egyetlen magánhangzóból álló szótag; ez alapján például a következő szavak nem választhatók el annak ellenére, hogy két vagy három szótagból állnak: agua ’víz’, área ’terület’, oír ’hallani’ stb.

[szerkesztés] A néma h viselkedése elválasztáskor

Különleges elbírálásban részesül a néma h-t tartalmazó szavak elválasztása, amire az alábbi konvencionális szabályok vonatkoznak:

• a szó belsejében lévő néma h-t úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne: anhe- lo (nem *a- nhe- lo – az egymagánhangzós szótag elve miatt – és nem is an- he- lo – a kiejtés szerinti szótagolás alapelve miatt) ’vágy’, vihue- la (nem *vi- hue- la – az egymást követő magánhangzók szétválaszthatatlanságának elve miatt) stb.;
• a szó eleji néma h úgy tekintendő, mintha kiejtett mássalhangzó lenne: he- re- de- ro ’örökös’, ho- ra ’óra’ stb.
• azok a szóösszetételek, amelyek első eleme élő képző, a második pedig néma h-val kezdődik, az összetétel határánál – a szótagolás alapelveit alkalmazva – szétválaszthatóak: des- hacer ’visszacsinál’, co- habitación ’együttlakás’, in- humano ’embertelen’ stb. Ez a szabály nem alkalmazható a latinból örökölt, nem az élő nyelvben képzett összetételekre.

[szerkesztés] A rövidítések, betűszók és mozaikszók helyesírása

A rövidítések (abreviaturas) és betűszók (siglas) helyesírási normája nagy részben egyezik a magyar szabályokkal, azonban itt is vannak sajátos eltérések.

A kis- és nagybetűs rövidítések után is pontot tesznek (pl. a. C. = antes de Cristo ’Krisztus előtt’, S. M. = Su Majestad ’Őfelsége’). A többes számú kifejezések, nevek rövidítésében a többes számot a betűk megkettőzésével jelzik (pl. EE. UU. = Estados Unidos ’Egyesült Államok’, pp. = páginas ’oldalak’). A gyakran használt szavakat és kifejezéseket – főként címzésekben, számlákon stb. – rövidíthetik a pont helyett törtvonallal is (pl. s/c = su cuenta ’számlája’, c/ = calle ’utca’).

A betűszókat (a magyarhoz hasonlóan) pont nélkül írják (pl. la ONU = Organización de las Naciones Unidas ’az ENSZ’). A betűszók többes számát a helyesírás nem jelöli (pl. los CD – kiírva: los cedés – ’a CD-k’, tres DVD – kiírva: tres deuvedés – ’három DVD’); az angol hatásra egyre inkább terjedő ’s írásmód a betűszók többes számának jelölésére helytelen és kerülendő (los *CD’s, tres *DVD’s).

Megszólítások, titulusok, tisztségek, gyakran használt személynevek rövidítéseit nagy kezdőbetűvel és ponttal írják, a nőnemű vagy egyéb flexiós végződést lehet a pont után felső indexbe tenni – ezek az ún. letras voladas, azaz „lebegőbetűk” – (pl. Sr. = señor ’úr’, Sra. vagy Sr.^a = señora ’asszony/úrhölgy’, Dr. = doctor ’doktor’, Dra. vagy Dr.^a = doctora ’doktornő’, Exc.^mo = excelentísimo ’mélyen tisztelt’, M.^a = María, stb.). Hasonlóképpen rövidíthetőek a sorszámnevek (pl. 1.^er libro ’1. könyv’, 2.^do número ’2. szám’, 5.^ta edición ’5. kiadás’, stb.)

A főnévként önállósult betűszók, mozaikszók (acrónimos) kisbetűvel írandók (pl. sida = síndrome de inmunodeficiencia adquirida ’AIDS’, talgo = tren articulado ligero Goicoechea Oriol ’Goicoechea–Oriol könnyű csuklós vonat’).

[szerkesztés] Az idegen szavak és nevek írása

A latin betűs nyelvek szavait (a magyar szabályozáshoz hasonlóan) az eredeti formájukban írják, kivétel a már meghonosodott szavakat, amelyekre adaptálják a spanyol fonetikai–helyesírási szabályokat (pl. güisqui, ’whisky’, vatio ’watt’, yogur ’joghurt’ stb.).

A nem latin betűs nyelvek neveinek, valamint a spanyolban nem létező hangok vagy betűk átírása tekintetében eddig nem készült akadémiai szabályozás. Általánosságban a fonetikai–helyesírási szabályok, illetve a nemzetközi (főként angol alapú) átírási hagyományok az irányadóak. A spanyolban nem meglévő hangokra vagy valamilyen digráfot alkalmaznak, vagy a legközelebb eső spanyol hangot jelölő betűt használják. A nem latin betűs nevek spanyol átírásakor az hangsúlyt jelölő ékezetet – az eredeti nyelv hangsúlyát figyelembe véve – spanyol szabályok szerint kell használni (pl. Mijaíl Serguéyevich Gorbachov).

Az átírás gyakorlata a fentiek alapján az alábbi táblázatban foglalható össze.

A *-gal jelölt, sztenderd spanyolban nem létező hangok kiejtése az idegennyelv-ismerettel nem rendelkező spanyol ajkúak számára szinte lehetetlen, így általában megpróbálják őket a legközelebb eső spanyol hanggal helyettesíteni (pl. Shakira → [csakíra], dzsip → [jip] vagy [gyip] ).

[szerkesztés] A számok, dátumok és a keltezés helyesírási szabályai

[szerkesztés] A számnevek írása

A tőszámnevek (numerales cardinales) 29-ig egybe (pl. dieciséis ’16’, veintinueve ’29’), 31-től felfelé pedig külön írandók az egyeseket a tízesekhez az y szócskával kapcsolva (pl. treinta y tres ’33’, mil novecientos noventa y nueve ’1999’).

A sorszámneveket (numerales ordinales) a 29.-ig lehet egybe is és külön is írni. Az egybe írt alakok esetén nemben és számban csak a második tag változik, és az első tagról a hangsúlyt jelölő ékezetet el kell hagyni (pl. vigesimoquinta página ’a 25. oldal’), a külön írt alaknál mindkét tag nemben és számban a jelzett szóval egyezik (vigésima quinta página). A 31.-től felfelé a sorszámneveket külön írják (pl. milésimo noningentésimo septuagésimo quinto ’1975.’). Az ezres, milliós és billiós sorszámnevek a szórzóikkal mindig egybe írandók (pl. cienmilésimo ’100 000.’, quinientosmillonésimo ’500 000 000.’ stb.).

A törtszámnevek (numerales fraccionarios vagy partitivos) képzésénél az alapszabály, hogy mindig egy szóként írandók, természetesen a spanyol helyesírás alapelveinek betartásával (pl. treceavo ’tizenharmad’, dieciseisavo ’tizenhatod’, cincuentaisieteavo ’ötvenheted’, milquinientosesentaitresavo ’ezerötszázhatvanharmad’ stb.). Az összetételekben az egymás kellé kerülő azonos magánhangzók közül az egyik kiesik (pl. treinta+avo → treintavo); ahol pedig két s kerülne egymás mellé, ott az egyik szintén kiesik (pl. trescientosetentavo ’háromszázhetvened’).

[szerkesztés] A dátum és a keltezés

A spanyol dátum a magyarhoz képest fordított sorrendben íródik (nap, hónap, év), a nap a hónaphoz, illetve a hónap az évhez a de szócskával kapcsolódik (pl. 17 de noviembre de 2007). Az ISO szabvány a fordított, azaz a magyarnak megfelelő sorrendet ajánlja, e formátum használata azonban csak műszaki vagy tudományos jellegű, nemzetközi dokumentumokban elfogadható (pl. 2007 diciembre 24).

A dátumokat rövidíteni lehet kötőjellel, perjellel és ponttal is; ebben az esetben a napokat és az éveket arab számmal, a hónapokat lehet római számmal is írni (pl. 17-11-2007, 17/XI/2007, 17.11.2007 stb.). Az évnél megengedett csak az utolsó két számjegy feltüntetése (pl. 17-11-07); az egy számjegyű napoknál és hónapoknál ’0’ elététele nem ajánlott (pl. 26-8-1971, 8.3.2007 stb.).

A dokumentumok végén a keltezést (aláírásnál) a magyarhoz hasonlóan a hely előzi meg (pl. En Madrid, a 15 de junio de 1999. ’Madridban, 1999. június 15-én’ vagy Ciudad de México, 17 de noviembre de 2007. ’Mexikóváros, 2007. november 17.’).

[szerkesztés] Spanyol ajkúak gyakori helyesírási hibái, hiperkorrekciók

Az érdekesség kedvéért az alábbiakban felsorolunk néhány igen gyakori helyesírási tévesztést (rossz beidegződést), amelyek a spanyol anyanyelvűeknél – iskolázottságtól, képzettségtől függetlenül – rendszeresen előfordulnak. E tévesztések oka legnagyobb részben a homofónia (azonos hangzás), kisebb mértékben a nyelvi analógia és az ún. népi etimológia (példáinkban a helytelen írásképet *-gal jelöltük):

• az a ver (’lássuk, hadd nézzem’) kifejezés helyett habert (segédige) írnak (pl. *haber, ¿qué pasa? ’lám, mi történik?’)
• összetévesztik az a elöljárószót az ha (→haber) segédigével (pl. te lo vengo *ha decir… ’azért jövök, hogy elmondjam neked…’)
• keverik az hecho (→hacer), valamint echo, echar igét, sokszor tévesen *hechart írnak;
• eltévesztik az haya, hayas stb. (→haber) és halla, hallas stb. (→hallar), illetve a vaya (→ir) és valla szavak helyesírását (pl. que te *valla bien ’minden jót neked’);
• összetévesztik az has (→haber) és haz (→hacer) igealakokat, illetve a ves (→ver) és vez szavakat (pl. ¿*Haz visto esto? ’Láttad ezt?’, ya *vez… ’na, látod…’);
• helytelenül használják a porque (’mert’), por qué (’miért?’), por que (’amiért’) és porqué (’valaminek a miértje’) kifejezéseket (porque helyett *por que, por qué helyett *porqué, stb.);
• gyakori tévesztés a díselo (’mondd meg neki azt’) helyett *dícelo írása, amelynek oka, hogy a di+se+lo (felszólító igealak + dupla simulónévmás) összetételt tévesen a jelen idejű dice (’ő mondja’) alakból vezetik le, ami írásban sokkal gyakoribb;

Iskolázatlanabb beszélőknél ennél jóval több hiba előfordul, sokszor nem létező szavakat „alkotnak”: pl. *habeces az a veces ’néha’ helyett (valószínűleg az a ver / haber típusú tévesztés analógiájára), *hací az así ’így/úgy’ helyett (talán az hacer ige hatására), sokszor egyáltalán nem ismerik a C/S/Z használatát és mindent S-sel írnak le (*conosco, *empesar, *(h)aser, stb.), a -se simulónévmás helyett -ce-t írnak (*diviértance, valószínűleg a -ce végű főnevekkel keverik), stb.

Míg a helyesírási hiba általában nem tudatos tévesztés, addig a hiperkorrekció ennek ellenkezője, vagyis a beszélő tévesen helytelennek ítél egy bizonyos, szokatlan írásképet, így megpróbálja „kijavítani” azt, s ezáltal lesz hibás. Főleg az iskolázott, illetve a nyelvjárási beszélőknél fordul elő. Néhány jellemző példa (zárójelben a helyes írásképpel): *axfisia (asfixia), *conección (conexión), *descidir (decidir), *desilución (desilusión), *dictongo (diptongo), *ecléptico (ecléctico), *eccena (escena), *objecto vagy *ojebto (objeto) stb.

[szerkesztés] Az 1999-es akadémiai kiadvány

Az Ortografía nyomtatott kiadása

A jelenleg érvényben lévő akadémiai helyesírási szabályzat, az 1999-ben kiadott Ortografía de la lengua española összesen 182 oldalt tartalmaz (ebből 20 római számozású oldalon a címlapok, az akadémiák felsorolása, a tartalomjegyzék és az előszó, 162 arab számozású oldalon a szabályzati rész található). A kiadvány fő fejezetei az alábbiak:

• RELACIÓN DE ACADEMIAS QUE HAN INTERVENIDO EN LA PREPARACIÓN DE ESTA ORTOGRAFÍA, ORDENADAS SEGÚN SU FECHA DE FUNDACIÓN – A szabályzat elkészítésében közreműködő nyelvi akadémiák felsorolása az alapítási dátum szerinti időrendben
• ÍNDICE – Tartalomjegyzék
• PRÓLOGO – Előszó
• CAPÍTULO I. ELEMENTOS Y PRINCIPIOS GENERALES DE LA ORTOGRAFÍA ESPAÑOLA – I. fejezet: A spanyol helyesírás elemei és alapelvei
• CAPÍTULO II. USO DE VARIAS LETRAS EN PARTICULAR – II. fejezet: Egyes betűk konkrét használata
• CAPÍTULO III. USO DE LAS LETRAS MAYÚSCULAS – III. fejezet: A nagybetűk használata
• CAPÍTULO IV. ACENTUACIÓN – IV. fejezet: A hangsúlyozás
• CAPÍTULO V. PUNTUACIÓN – V. fejezet: Központozás, az írásjelek használata
• CAPÍTULO VI. ABREVIATURAS – VI. fejezet: A rövidítések használata
• APÉNDICE I. LISTA DE ABREVIATURAS, SIGLAS Y SÍMBOLOS – I. függelék: Rövidítések, betűszók és jelek listája
• APÉNDICE II. NOMBRES DE PAÍSES RECONOCIDOS POR LOS ORGANISMOS INTERNACIONALES, CON SUS CAPITALES Y GENTILICIOS – A nemzetközi szervezetek által elismert országok nevei, a fővárosukkal és népnévvel
• APÉNDICE III. TOPÓNIMOS CUYA VERSIÓN TRADICIONAL EN CASTELLANO DIFIERE DE LA ORIGINAL – Helynevek, amelyek hagyományos spanyol írásmódja eltér az eredetitől
• ÍNDICE ANALÍTICO – Névmutató

[szerkesztés] Lásd még

• Spanyol ábécé
• Spanyol hangtan
• Spanyol Királyi Akadémia

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

• Ortografía de la lengua española, RAE, 1999.
• Diccionario de la lengua española, 22. kiadás, RAE, 2001.
• Diccionario panhispánico de dudas, 1. kiadás, RAE, 2005.
• A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• (es) Az 1999-es Ortografía szabadon letölthető nyomtatott változata
• (es) Az 1741-es Orthographia a Cervantes Virtuális Könyvtárban
• (es) Real Academia Española (RAE)
• (es) Asociación de Academias de la Lengua Española (ASALE)
• (es) Diccionario de la lengua española (DRAE)
• (es) Diccionario panhispánico de dudas (DPD)
• (es) Online spanyol szótagoló és fonetikai átíró program